Kedves Olvasó! Üdv, ismét!
Itteni idő szerint pénteken hajnalban megérkeztem New Yorkba egy legkevésbé sem kellemes 15 órás utazást követően. Sokan mondták, hogy borzalmas lesz, de még így is sikerült felül (alul)múlni a várakozásaimat….
….éééés, ennyi volt a negativitásból, mert éppen a világ egyik legfantasztikusabb városában vagyok.
Az első napom itt azzal telt, hogy én, akinek általában be nem áll a szája, döbbenettel és csodálattal kevert ámulatba esve, tátott szájjal jártam-keltem Manhattanben. Csak kapkodtam a fejem, annyi látnivaló van, és persze minden XXL méretben. 
Ami elsőként szembetűnő volt már az első napon, hogy az emberek hihetetlenül kedvesek egymással és még – egy kis túlzással – azért is bocsánatot kérnek, ha Te lépsz az ő lábukra. Még a buszon is a lehető legkedvesebb módon kérik meg az embereket, hogy adják át a helyüket az arra rászorulóknak. (lásd lenti képen).
Ez a már-már túlzott kedvesség számomra nagyon szimpatikus, de egyben szokatlan is, mert valljuk be, otthon nem ehhez szokik az ember (de mea culpa, lehet, hogy ez csak az én tapasztalatom).
Tehát az első benyomás alapján a New York-i ember elképesztően előzékeny és kedves. Ennek egyik oka lehet, hogy ez, a magyar léptékkel mérve ámulatba ejtően nagy metropolisz valahogy első látásra mégis élhetőnek tűnik (erre majd még visszatérek egy hónap múlva, mikor bejön a képbe a napi szinten munkába járás és egyebek, amik nyilván majd árnyalják a képet). A várost (és itt elsősorban Manhattanre városrészre gondolok, mert az itteniek, mint kiderül, azt hívják a „the city”-nek) élhetővé tevő tényezők közül kiemelkedik a város „tüdeje”, a Central Park, ami egy teljesen szürreálisan zöld sziget ebben a felhőkarcoló-rengetegben.
Az egyik számomra legkedvesebb, legéletszagúbb első itteni élmény az volt, mikor láttam egy kislányt óriásbuborékokat kergetni a Central Parkban az anyukájával (lásd a jobb oldali képen, igen tudom, nem látszanak a buborékok éppen, de voltak :) ).
A másik, szerintem lenyűgöző dolog a városban, hogy elképzelhetetlenül sokszínű. Eddig a számomra legjobban tetsző hely New Yorkban épp a sokszínűsége miatt volt annyira megkapó. A lenti két kép a korábbi World Trade Centerek helyén álló emlékhely melletti téren készült, ahol jelenleg a világ egyik legmagasabb épülete a One World Trade Center áll. Emellett van itt egy modern, új és nagyon fura, sündisznó kinézetű pláza, a képen látható street art kiállítás és az út másik oldalán bónusznak egy több száz éves kápolna, aminek a kertjében egy olyan, régi temető van, ami bármelyik Tim Burton filmbe beleillene. Ezt mind látja az ember, ha körbe fordul egyszer a tengelye körül… Elképesztő mennyiségű emlék, tudás, művészet és stílus egy helyen, egy időben! … És akkor arról még szó sem esett, hogy maga a New York-i társadalom milyen sokszínű.
Végezetül néhány szó (és kép) arról, mikor komppal meglátogattuk a franciáktól az amerikaiaknak ajándékozott Szabadság-szobrot, és az ennél kevésbé híres, de annál izgalmasabb Ellis-szigetet, mely a 19. század végétől egészen az 50-es évekig az első, kvázi 0. állomás volt az összes Amerikába bevándorolni kívánó több millió ember számára.
A szigeten álló épület (lenti képen látható) jelenleg múzeumként funkcionál, mely bemutatja Amerika benépesítésének folyamatát és mely során rengeteg helyen találkozhatunk magyar emigránsok történeteivel, arcával is.
Első benyomásként ennyi, tudom, ez is rengetegnek tűnik, de annyi az újdonság, hogy nézzétek el nekem :)
A mai bejegyezéshez hozzácsapom Don Diablo Save a Little Love című számát reflektálva a helyiek előzékeny és kedves mentalitására.
https://www.youtube.com/watch?v=k4LphhTa_xg
Pár nap múlva újból jelentkezem :)
Szerző: Hornyák Veronika
Fotók: Hornyák Veronika
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
