Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy megtisztelsz a figyelmeddel ismét.
Már egy hónapja kint vagyok, alig hiszem el, csak úgy repül az idő. Egyre jobban érzem magamon, hogy fejlődök. Nagyon sokat tanulhatok a Főkonzulátuson. Igaz az a mondás, hogy az ember többet tanul a gyakorlatban, mint az iskolapadban. Szinte mindennap új üggyel találkozhatunk a konzulátuson, sajnálatos módon rengeteg magyar turistát lopnak meg Barcelonában. Igyekszünk a leghamarabb segítséget nyújtani nekik. A sajtószemle feladat tetszik a legjobban, egyre jobban kezdek belelátni az amúgy is bonyolult katalán függetlenségi pártok működési mechanizmusába.
Megrendezésre került a nemzeti ünnep alkalmából tartott hangverseny, amelyre egy katalán egyetem csodálatos dísztermében került sor. Az egész konzuli testület, helyi erők, itt élő magyar állampolgárok tiszteletüket tették az 1956-os megemlékezésen. A hangversenyt egy kárpátaljai elismert zongoraművész tartotta, utána a vendégeket állófogadással vártuk. Személy szerint nagyon tetszett, hogy ennyire összetartónak tűnt az itt élő magyar közösség. Mintha egy kis falu népessége jött volna el: mindenki ismert mindenkit. Nyílván mindenki nagyon közvetlen volt, rengeteg lehetőség van új kapcsolatokra szert tenni.
A hétvégém szuperül telt, egy kolléganőmmel beiratkoztunk bachata órákra. A bachata-t a világ minden tájékán táncolják, de nem azonos formában. A tánc alapja három lépés egy kubai csípőmozdulattal, amit a negyedik ütemnél egy "csípődobás" követ. A térdek némileg hajlítottak, így a táncos könnyebben tudja ringatni a csípőjét. A csípőmozgás nagyon fontos, mert elmaradhatatlan része ezen tánc egyéniségének. A felsőtest mozgása kevésbé hangsúlyos. Szóval igyekszünk még jobban átérezni ezt a latin flowt-t. A spanyol életérzés vidám és sokszínű – egy csipetnyi drámával ötvözve. Az éghajlat, a tenger közelsége, az évszázados tradíciók és a család fontossága egyszerre szövi át a mindennapjaikat, és az otthonaikat.
Az idő kezd egyre hidegebb lenni (nem annyira, mint Magyarországon) de még mindig lemegyünk a partra, annyira gyönyörű a tenger. Az embernek alapból jobb kedve lesz, ha érzi, hogy a nap sugarai melengetik arcát, egy finom spanyol sör és egy csirkehúsos taco kíséretében. Igyekszem bejárni a világot. Láttam olyanokat, amit még senki más, és olyanokat is, amint minden turista már, de semmi, semmi sem fogható a tengerhez.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
